„Csak egy született védőnk volt, ezért az volt a tervünk, hogy járassuk sokat a labdát sok középpályással. A Szuperkupa után kevés pihenőnk volt, de ezzel együtt is rendkívül jó meccset játszottunk, hogy ezzel zárjuk az előidényt. Mert én mindig úgy gondolom, hogy az előszezon az első vagy a második bajnoki fordulóval zárul, és a válogatott szünet után kezdődik csak igazán a szezon. De nagyon elégedettek vagyunk. Ha mindenki itt lett volna, talán nem változtatunk a játékrendszeren, de ez sem biztos” – kezdte az edző.

„Nagyon jól futballoztunk, úgyhogy elégedettek vagyunk. Ez is bizonyítéka annak, hogy a siker még több önbizalmat tud adni a csapatnak, mely tehet egy lépést előre. Az lehetetlen, hogy ők elkényelmesedjenek. Ha veszítünk, az nem azért lesz.”

„Ha nem így játszol, nem győzöd le a Villarrealt ilyen fölénnyel. Már ismerjük, hogy mire képesek. Nagyobb költségvetéssel persze a legjobb játékosokat vásárolhatod meg, de tavaly például a Hercules 0-2-t játszott itt, ami lehetett volna 0-4 is.”

Sokan játszottak jó mérkőzést hétfőn este, de érdekes módon Guardiola inkább két olyan játékost emelt ki a többi közül, akik a munka kevésbé látványos részét végezték.

„Mascheranót és Keitát hagyjátok békén, mert ők az én „kislányaim.” Két óriási egyéniség, Mascherano ráadásul az argentin válogatott kapitánya. Megfizethetetlen értéket képviselnek a csapat számára. Az ad értelmet az edző szakmájának, ha ilyen játékosai vannak, mint ők.”

Esett szó aztán az új igazolásokról is, Fábregasról és Alexisről, akik mindketten gólt is szereztek a fölényes diadal során.

„Egy igazolástól mindig azt várod, hogy illeszkedjen be, menjen minden rendben, de Cesc előnyben van, mert innen valósi, ismeri a játékosokat, és van egy másik előnye is: 23 évesen már kapitánya volt egy jelentős angol csapatnak. Erős a személyisége. Tudtuk, hogy föl kell vennie a ritmust, de nagyon elégedettek vagyunk, hogy mind ő, mind Alexis jól haladnak, még ha utóbbinak ma egy kicsit nehezebben is ment.”

Alexis kapcsán Guardiola még elmondta: „Soha nem könnyű dolog idejönni egy teljesen más városból és stadionból. Időt kell adnunk neki, de amikor belejött, láthattuk, hogy mire képes. Benne van a gól és benne van a tudás, hogy egyedül megverje a védőjét. Ráadásul egy igazán üdítő jelenség az öltözőben, rengeteget nevet, mindenki nagyon szereti. Gyorsan föl fogja venni a ritmust. És mivel nagyon szeret dolgozni, mindig segítünk neki.'''